Fejér Zoltán festőművész kiállításának megnyitója

„Fejér Zoltán pályafutását a különböző színezetű érzelemhullámzások és meglepetések kísérik. Alkotói korszakokat lezáró kiállításait mindig növekvő kíváncsisággal vártuk s ismerve, látva a szellemi, élettani energiákat fogyasztó küzdelmeit, elégedetten konstatáltuk:egyre magasabb grádicsokra emelkedik a festészet hierarchiáján. Lassú kezdés útkeresés után, növekvő tempóba hódította meg a szakmai közvéleményt és a szüntelen képélményekre vágyó tárlatlátogatókat. Festészetének egyre gyarapodó egyediség mutatóit fel- és elismerve,mégis újra és újra megfogalmazódott a kérdés: ”Merre lép tovább? Van-e még tápláló étek a Fertő tavi sásból szőtt-font tarisznyájában?” Volt és van ma is, még mindig! Lényegében három forrásból táplálkozó festészetének fő irányait, geográfiai értelemben, csaknem teljes szimbiózisban élő kis egységek,- a hajdani Sopron megye részét képező Rábaköz, a Fertő tó, a Hanság és Sopron – táji, tárgyi, szellemi kultúrája, néprajza, történelmi hagyományai határozták meg. Némi túlzással a legapróbb már-már mikroszkopikus mélységekig végzett kutatásokkal vette birtokba azt a művészetbe átültethető szín- és formakincset, amelyet így sem a soproni, de a magyar festészetben sem tárt fel senki. A valóság, a természet, a megszerzett tudás és a képzelet elemeiből tudatosan és kitartó akaraterőit mozgósítva, az egyéniségével összhangban álló magán mitológiát teremtett, amelyet folyamatosan gazdagított és jelenített meg festményein. E „képződmény”sajátos ötvözete az „elhívatás” pillanatából évtizedek alatt felhalmozott, a néprajz, természettudomány, hit, filozófia, esztétika, képzőművészet, zene és a modern technika fogalomtárából levezetett, vizuálisan képeken, képeken megjelenített tudásnak. Teljes egészében áthatotta életét, emberi és művészeti megnyilvánulásait, attitűdjét, erősen szuverén egyéniségét.” (Salamon Nándor ny. képtárigazgató)

A kiállítás látogatható naponta 10.00-12.00 és 13.00-17.00 óra között.